Kedves Olvasó! Szeretettel hozom riport sorozatom következő vendégét. A kanzashi technika egyik különleges részével foglalkozik leginkább, az ékszerek készítésével. Csodás alkotásai már pár évvel ezelőtt is szemet gyönyörködtetőek voltak, és most elhoztam nektek a készítővel történt beszélgetésünket.  Fogadjátok szeretettel Hegyi-Deák Katalin kanzashi alkotóval készült riportunkat!

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet és gratulálok a sok-sok gyönyörű és egyedi alkotásodhoz, a televízióban való szereplésedhez. Köszönöm, hogy megosztod velünk a kanzashi életutad, hogy ejtett rabul ez a különleges japán technika.

Köszönöm szépen! Egyben köszönöm a megkeresésed is és bár nem volt személyes kapcsoltunk eddig egymással, én is figyelemmel kísérem a Te munkásságod. Csodálatosan dolgozol, példaértékű a kitartásod, az optimizmus, amit közvetítesz.

Hol és hogyan képezted magad korábban? Vagy akár most is fejleszted a technikádat?

Gyerekkoromban nagyon sokat origamiztam, versenyt hajtogattam önmagammal. Az volt a célom, hogy minél kisebb méretekben tudjak valamit meghajtogatni. A szalag csak hat éve lépett be az életembe. A technikámat ma is fejlesztem, különösen figyelek az illesztésekre, a ragasztások tisztázására és nem tudok letenni a minél kisebb méretben való hajtogatásról sem. Igazi, nagy kihívásnak még mindig azt érzem, ha a kisebb méretű motívumok hajszálpontos illesztésűek és nincs rajtuk ragasztófolt. Nagyon szeretem megismerni a textíliák textúráját, adott helyzetben hogy viselik a hajtogatást, érdemes lenne-e valamelyik ékszerbe beledolgozni.

Van-e más kézműves technika, vagy alkotási tevékenység, aminek szívesen átadod magad?

Most kezdtem el autodidakta módon tanulni a szalaghímzést és szívesen alkalmazom a zsinórral készült díszítési technikát is. Mindkettőt szeretném annál magasabb szintre emelni, mint amilyen szinten most még vagyok.

Mi inspirál, mi motivál az alkotások megvalósításához?

Engem az alkotás öröme inspirál leginkább, az, hogy létrehozok valami olyat, ami eddig nem volt és vélhetően nem is lesz. A kézműves munkának abban van a legnagyobb szépsége, az adja a legnagyobb inspirációt, hogy egyetlen van belőle az egész világon. Különleges érzés ezzel a tudattal alkotni. Amikor körülvesznek a szalagok, csendes, elmélyülésben van részem. Olyan, mint a meditáció. Kikapcsol, engedem, hogy vezessen a képzeletem, a kezem.

A kanzashi elég sokrétű, ha az ember egy kicsit beleássa magát. Sokféle stílus van, és még több alkotási lehetőség. Kicsit összemosódni látszik a szalagvirág technikával. Te melyiket részesíted előnyben. Melyik a jellemzőbb a te munkáidra? És miért?

Valóban sokrétű, én magam sem tudtam elég hosszú ideig különbséget tenni, mi több, nem is foglalkoztatott a történeti háttér. Egyszerűen csak elkészítettem, ami eszembe jutott. Az első meghatározó munkám – anyukámnak készítettem évekkel ezelőtt anyák napjára – harisnyavirágokból és kanzashi virágokból alkotott kis csokor, amit ma már nagyon másképp készítenék el. Ha ránézek, mosolyognom kell az akkori ügyetlen elszántságomon. Szívesen készítek szalagvirágokat, de a kanzashi az, ami a szívemhez közelebb áll. Imádom az aprólékosságát és mivel az idők folyamán megismertem valamennyit a kialakulásának folyamatából, sokkal értőbben nyúlok az anyagokhoz. Minél több ismerettel rendelkezem, annál biztosabb vagyok benne, hogy még mennyi mindent nem tudok!

Hogy jött az életedbe a TV-s szereplés? Milyen érzés volt ott beszélni, képviselni ezt a technikát és a saját vállalkozásod?

Húsvét előtt a munkahelyemen olyan munkatársat keresett az újságíró csapatunk egy ünnepi cikk megírásához, aki ismer valamilyen tojásdíszítő technikát. Ekkor eszébe jutott a kolléganőmnek, hogy nekem milyen szép nyakéket látott egyszer a nyakamban, milyen jót beszélgettünk és mennyire lenyűgözte, hogy saját magam készítettem. Így azt gondolta, hogy ha valaki ékszekereket tud készíteni, az biztosan ismer valamilyen tojásdíszítő technikát is. Megkeresett és persze a tojásdíszítő technikán kívül kitértünk az egyéb munkáimra is. Ebből a beszélgetésből lett egy újabb beszélgetés, egy komolyabb, mélyebb cikk a csalad.hu online magazinban, amelyet „Szalagba álmodott világ” címmel közöltek le. Már ezt is hatalmas kitüntetésnek éreztem, de ami ezután jött, azt a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna! Néhány nappal a cikk megjelenését követően ugyanis a Duna Televízió Almárium című műsorából kerestek meg azzal, hogy elfogadnék-e egy meghívást a műsorba, ugyanis olvasták a cikket, ami nagyon tetszett nekik. Eleinte el sem hittem, hogy ez velem történik! Óriási élmény volt részese lenni ennek a műsornak.

Azt is mondhatnám, hogy a véletlenek sorozata sodort a televíziós felvételig, de egy nagyon kedves barátom most azonnal figyelmeztetne, hogy „Véletlenek márpedig nincsenek!”. Egyébként én is hiszek abban, hogy semmi sem véletlen, ami velünk történik.

A jövőbeni terveidről is mesélsz nekünk egy kicsit? Természetesen, csak ami publikus! 

Főállásban dolgozom, napi két órát utazom, így el lehet képzelni, hogy mennyire kevés időm marad a kézművességre, de nagyon szeretnék nyitni a világ felé. Első lépésként létre hozok egy honlapot, ahol a fő hangsúlyt az ékszerek kapják, de helye lesz a csokroknak és egyéb szépségeknek is. Ebből adódóan nyilvánvaló az is, hogy a vállalkozói létet, a termékeim árusítását még csak ezt követően fogom elkezdeni. Most érzem úgy, hogy kész vagyok rá, bár nagyon izgulok, hiszen egész eddigi életemben alkalmazott voltam.

Üzensz valamit az olvasóknak, a kanzashi készítőknek, vagy akik csak most fognának hozzá az első szirmok hajtásához? 

Az üzenetem akár kezdők, akár haladók számára Ibn Khaldún gondolata, amellyel szerintem mindent elmondok. Ez pedig így szól: „A tudás kincs, de a gyakorlás hozzá a kulcs.”  A gyakorlás mellett épp oly fontos a lélek. Hiszem, hogy tiszta lélekből csakis csodák születhetnek.

Hol találnak meg téged az érdeklődők? Hol tudnak elérni, ha szeretnének tőled kérdezni, rendelni?

Ez az egyetlen kérdés, melynek a megválaszolására egy kis időt kérek még, de azt meg tudom ígérni máris neked, hogy az elsők között leszel, akit értesíteni fogok. 

Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és nagyon örülök, hogy közelebbről is megismerhettünk! Sok sikert kívánok a jövőben álmaid eléréséhez! És rengeteg csodás alkotással teli pillanatokat!

Részemről a megtiszteltetés! Köszönöm szépen én is minden jót kívánok neked és minden kedves olvasónak!

A képek Hegyi-Deák Katalin tulajdonát képezik, és az Ő engedélyével osztom meg az oldalon. Amit ezúton is nagyon szépen köszönök!

Kedves Olvasó! Szeretettel hozom riport sorozatom következő vendégét. Számos kézműves technika képviselője, több évtizedes gyakorlattal rendelkező, csodás alkotó, akit a kanzashi technika által ismerhettem meg. Fogadjátok szeretettel Kriston-Bordi Zsuzsanna kanzashi alkotóval készült riportunkat!

Mesélnél kicsit magadról? Mivel foglalkozol, hol élsz? Mit lehet tudni rólad?

Pályaelhagyó pedagógus vagyok, aki úgy távolodott el a szakmájától, hogy még szorosabbra fűzte vele a kapcsolatot. Egy tankönyvkiadónál dolgozom, az elmúlt évtized során tankönyveket írtam, részt vettem digitális tananyagok fejlesztésében, azok megismertetésében, terjesztésében – ezzel támogatom máig az oktatás mindennapjait.

Egy vidéki kisvárosban élek, gyönyörű kerttel, kutyákkal, macskákkal és persze a szeretteimmel körülvéve.

Mit jelent számodra a kreativitás, alkotás?

A kreativitás nekem tudással, nyitottsággal és szépérzékkel együtt járó örömforrás. Számomra ez kikapcsolódás, megoldáskeresés, megvalósítás. Öröm a tanulás folyamata, öröm az eredmény. Csak örömből alkotok, nincs sorozatgyártás, tucatalkotás.

Csodás kanzashikat készítesz, melyet ötvöztél egy különleges technikával is. Hol tanultad és mikor? Honnan szoktál tanulni, fejlődni, inspirálódni?

Évek óta készítettem már kanzashi technikával apróságokat ismerősöknek, barátoknak. Egyet-egyet megosztottam, megmutattam másoknak is, de nem volt cél, hogy ezzel nyilvánosság elé lépjek, inkább a magam öröme. Próbálgattam, variáltam, valami egyedit kerestem, ami én vagyok, ami az én fejemből pattan ki, az én kezem valósítatja meg.

A hagyományos kanzashi motívumokat gyöngy- és kristálydíszek közé illesztettem, így készültek az első hajdíszek, ékszerek. Kipróbáltam, meddig lehet elmenni, mihez illenek a hagyományos kanzashi alapmotívumok, mennyi gyönggyel mutat még jól, mikor válik össze nem illővé.

Nagyon sokat gyakoroltam évekig. Sok drótot, gyöngyöt, selymet felhasználtam, megpróbáltam megvalósítani az elképzeléseimet. Aztán szétszedtem és újra elkészítettem, aztán újra és megint, egy-egy motívumot akár több tucatnyiszor, amíg azt nem mondhattam rá, hogy most jó.

A legjobb ötletek éjszaka születnek, mintha megálmodnám azokat. Reggel lerajzolom, azután amint lehet, megvalósítom. Persze az álmok nem ritkán valóban csak álmok, és túlmutatnak a lehetőségeken, de mindig nagy öröm, ha egy különlegességet sikerül elkészíteni.

Szeretem az internet kínálta lehetőségeket, nézegetni a hajdíszeket, más alkotók munkáit. Ezeket főleg technikai szempontból figyelem, a megvalósítás módját látom elsősorban. Természetesen, ami szép, az szép, és elismerésre méltó, bárki alkotta Japántól Kanadáig, de soha nem másolok le mások által elkészített munkát, azért, mert az jól néz ki…  Ez olyankor bír nagy jelentőséggel, amikor valaki egy a világhálóról letöltött fényképpel keres meg, hogy „pont ilyet szeretne”. Ezeket a kéréseket mindig elutasítom, hiszen ezek az alkotások ugyanúgy alkotóhoz kapcsolódnak, mint egy festmény vagy bármi más mű. Az első próbálozások óta minden munkámat dokumentálom, megvannak a rajzos tervek, a fázisok fotói, és persze az eredmény megörökítése.

Kanzashi termékeid kinek készíted elsősorban? Ki a célközönséged?

A hajdíszek és különösen az esküvői hajdíszek felé a fodrászom vezetett – aki ismerte a munkáimat -, a roppant egyszerű „miért nem készítesz ilyet is?” kérdéssel. Miért is ne?! Alaposan utána jártam, körülnéztem a képmegosztásokban, aztán magam elképzelése szerint készítettem az első menyasszonyi díszt. Amikor már úgy éreztem, megérett a dolog a bemutatkozásra, a családom bátorítására egy FB oldalt hoztam létre, egyedi díszek tervezését és készítését kínálva.

Azzal a céllal kezdtem ehhez, hogy a menyasszonyok életük legszebb napján a gyakran kisebb vagyont érő, káprázatos ruhájukban, a csodás frizurájukhoz ne ázsiai boltokban vásárolt vagy onnan rendelt tucatárut viseljenek a hajukban. Az elképzeléseik szerinti, a ruhához és a frizurához illő díszeket tervezek és készítek lassan két éve, – eddig kudarcok nélkül.

Őszintén szólva, a célközönség szempontjából ez nem túl könnyű vállalkozás. Aki ma menyasszony, holnap esküvője van, ő csak ma vevő nálam, holnap – jellemzően – ő már nem vásárol újra. Látom, hogy sokan még egy ideig követik az oldalt vagy ajánlják a munkáimat ismerőseiknek, de bármennyire remekül sikerült egy megrendelő hajdísze, a kapcsolatunk mégis csak egy alkalomra szólt. Sok örömet jelent és hihetetlenül jó érzés, ha valaki elmondja nekem, hogy mint réges-régen, ő is megőrzi, elteszi a díszét a családi ereklyék közé, emlékül. Persze vannak örömteli kivételek, mint amikor valaki koszorúslányként keresett meg először, és egy évvel később menyasszonyként sem fordult máshoz.

Mik a terveid a jövőre nézve? Marad egy jó kis hobby vagy több ez annál?

Kicsiny vállalkozásunkban minden darab minden munkafázisa hozzám kapcsolódik a rendelés felvételétől a készítésen át a szállítás megszervezéséig, ezért értelemszerű, hogy vállalásaimnak a nap korlátos óraszáma és az emberi teljesítőképesség szab határt. Nem lennék elégedettebb, ha sokkal több megrendelés érkezne, de nem tudnék kellő időt és energiát fordítani egy-egy dísz vagy ékszer megtervezésére, megformálására.

Számomra a díszek készítése élvezet, kibontakozási lehetőség, alkotás. Örömet jelent, hogy megvalósítom valakinek az álmát, és a tárgy révén részese lehetek élete legszebb napjának. Mindig örömmel várom a visszajelzéseket és a beszámolókat, a fotókat a nagy napról. A legmeghatóbb, amikor a szombati esküvők után éjszaka már jelez a telefon, érkezik a fotó a díszről az ünnepben. Úgy gondolom, hogy a számomra valójában ismeretlen menyasszony, aki mielőtt pihenni tér, nekem küld képet, azt bizonyítja, hogy ez neki fontos. És nekem is…

A képek Kriston-Bordi Zsuzsanna tulajdonát képezik, és az Ő engedélyével osztom meg az oldalon. Amit ezúton is nagyon szépen köszönök!

Ispiláng az Instagramon

Kedves Ólvasó! Szeretettel hozom riport sorozatom következő vendégét, aki lelkes, fiatal tehetség! Már gyerekkorában magával ragadta a japán animék világa és az alkotás öröme. Fogadjátok szeretettel Enyingi Vivien kanzashi alkotóval készült riportunkat!

Hogyan mutatnád be magad? Hol élsz? Mivel foglalkozol elsősorban?

Enyingi Vivien vagyok, 27 éves és Budapesten élek. Most jelenleg teljes munkaidőben a FaBloo márkám felfuttatásán dolgozom, melyet két ágra választottam szét. A kanzashi szalagvirágokra és az otthon dekorokra. Egyenlőre kézműves termékeket készítek és árusítok, de amint nyitunk és biztonságos lesz, belevetem magam a workshopok világába.

Hogy fejleszted magad? Mi inspirál a mindennapokban, egy-egy termék készültekor?

Kezdetben csak a Pinterestet böngésztem, majd áttértem a Youtube-ra az alapszirmokat megtanulni. Az első műveim másolások voltak, majd ahogy egyre több képet és kompozíciót láttam valahogy ráállt az agyam és már én is ezekkel a formákkal, színekkel álmodtam.

Az én kanzashi művészetemet megtartottam a hagyományos kinézetnél, virágoknál, így a fejlődés nálam méretekben mérhető. Az idő múltával egyre apróbb virágok készültek és szeretném, még jobban csökkenti őket. Sok hölgy inkább a szolidabb ékszereket szereti, így a kisebb dolgokra törekszem, és ha egy 2 cm átmérőjű medálba, nem 5, hanem 8 virág fér el, akkor egy még részletesebb és kidolgozottabb ékszert lehet kapni.

Engem leginkább a színek, színharmóniák ihletnek meg. Az ember nem gondolná, hogy hány fajta szín és árnyalat passzol össze és egészíti ki egymást. Először mindig az pattan ki a fejemből, majd kitalálom, hogy mi legyen belőle.

Honnan a Japán kultúra szeretete? Mesélnél róla?

Kiskoromban a Yetixen ment egy Sámán király nevű mesesorozat, amit nagyon szerettem. Már akkor magával ragadott a japán animék világa, pedig még nem is tudtam róla, hogy létezik. Általános iskolás koromban összekötöttem a rajzfilmet az országgal, ami egyre szélesebb körben kezdett érdekelni. A mesékben gyönyörű épületeket, iskolai és nemzeti kulturális fesztiválokat láttam és meg akartam tudni, hogy náluk ezek, hogy mennek pontosan. Olyannyira beszippantott a japán kultúra, hogy 2011-ben beléptem a Magyar Anime Társaságba, ahol jelenleg is titkár vagyok. Fő profilunk a japán és anime témájú rendezvények szervezése. Célunk, hogy minél több emberrel megismertessük a japán kultúra szépségét előadások, játékok, versenyek vagy akár animéken keresztül.

Mik a terveid a közeljövőben?

A  nagyon közeli jövőben szeretnék workshopokat indítani a FaBloo mindkét ágán belül. Imádok alkotni, de akkor érezném igazán boldognak magam, ha ezt a tudást másnak is át tudnám adni. Akkor talán lehetséges, hogy ők is hasonlóan fognak érezni, mint én, amikor alkotok.

A képek Enyingi Vivien tulajdonát képezik, és az Ő engedélyével osztom meg az oldalon. Amit ezúton is nagyon szépen köszönök!

2020 őszén egy nagyszerű fotózás zajlott, melyen az én hajdíszeimet is felhasználták. Ez nagy öröm volt számomra, mert így hiteles formában is bemutatkozhattak a kanzahsi díszeim, a stáb segítségével. A fotózás szervezői nagyon odaadóak, és aki eljutott a helyszínre igazi családias légkörben érezhette magát. Még egy mini vásárral is kedveskedtek az oda látogatók számára.

Köszönjük ez úton is a szervezést:
HaNa csapata: Édességek és nassolnivalók boltja, Japánból!
JapánCuccok: japán ruhákkal és kultúrával foglalkozó oldal
Masaka Club: japán nyelviskola Budapesten

Fotós: Dr. Rontó Attila Photography  A fotózáson készült képeket is it tudjátok megnézni.

Úgy gondoltam, megkérdezem Barbarát, aki a fotózás második helyezettje lett, hogy milyen érzés volt viselni a ruhát, hajdíszt és mi fűzi őt a japán kultúrához. Fogadjátok sok szeretettel!

– Hogy kerültél közel Japánhoz? Honnan az érdekelődés? Milyen szálon kapcsolódsz hozzá?

Mint sokan mások a korosztályomból én is a Kölyökklub és a német adók anime sorozatain nevelkedtem. A középiskola kezdetén eleinte autodidakta módon, majd családi támogatással nyelviskolában is elkezdtem japánul tanulni, amit hullámzóan, de 6 éven át folytattam. Párszor részt vettem az Anime-Con-ok Cosplay versenyein is, de sosem váltam vérbeli otakuvá.

Végül az életnek is más tervei lettek a számomra és hosszú évekre parkoló pályára kellett tennem az aktív japán tanulást. Közben megváltoztak irányultságaim, tanulmányaim, munkáim is, de a szívemben továbbra is szorosan kötődtem Japánhoz. Még ha a nyelvtudásomat nem is, de a távol-keleti országhoz köthető kulturális ismereteimet sikerült tovább bővítenem: sokat olvastam a történelemről, társadalomról, etikai és művészeti irányzatokról, szertartásokról. Filmeket néztem és néha becsúszott egy-egy anime sorozat is.

Eltelt 10 év és sosem gondoltam volna, hogy a karma egyszer visszahoz nekem mindent, amiről úgy hittem, hogy végleg lemondtam. Életem legnagyobb álma volt, hogy egy nap eljutok Japánba és elkezdem bejárni minden szegletét, de azt sosem gondoltam volna, hogy egy családot is kapok.

2019-ben érkezett el ez a pillanat az életemben; amikor is 2,5 hétre Kyushu szigetére, Fukuokába utazhattam, mivel Öcsém egy japán lányt választott élete párjául és az ő esküvőjükre voltam hivatalos. A leendő apósék nem beszéltek angolul, így elkelt a segítségem. Életem legfelemelőbb időszaka volt ez; a helyiek szemével látva utazhattam be Japán legdélebbi nagy szigetét. Olyan földrajzi és kulturális értékeket láttam és tapasztaltam, amit az átlag turisták nem. Például, betekinthettem egy nagycsalád belső mindennapjaiba és valóban úgy kezeltek, mint egy családtagot. Aktív vulkánokat mászhattam (vulkanológia a másik nagy szerelmem) és díszkimonót viselhettem, egy tradicionális esküvőn. Ez felért nekem egy totális lelki megújulással és egy gyökeres nézőpontváltással. Újraértékeltem magam. A legnagyobb önbizalmat a váltásra pedig az adta nekem, hogy képes voltam úgy megszólalni japánul, mintha nem is maradt volna ki 10 év.

Miután hazajöttem hátat is fordítottam a fuvarozásnak és megújult lendülettel és hosszú távú tervekkel csatlakoztam egy több, mint 110 éves múltra tekintő japán turisztikai vállalathoz. Végre azt tehetem, amit szeretek és élvezem a munkám.

– Kanzashi készítéssel is foglalkozol? Hol tanultad?

Igen, de csak hobbi szinten művelem. Sajnos a Koronavírus derékba törte a turizmust és már több, mint egy éve home office-ban dolgozunk. Nem szerettem volna belefásulni a bezártságba, de kisgyerekes anyukaként nem tudtam kellő odafigyeléssel és minőségi mélységben elmerülni az írásban és rajzolásban, így kellett egy hobbi, amit ha kell, le tudok tenni.

Saját ruháimhoz passzoló hajdíszeket, vagy barátok kéréseit próbálom megvalósítani. Youtube volt a nagy barátom ahol számos DIY videót lehet találni, és az alapokat Adrienn csatornájáról tanultam meg. Emellett bekövettem a közösségi médiában számos japán kanzashi művészt, akik közzéteszik a munkáikat. Inspirációt adnak hagyományos és bonyolultabb kompozíciók megvalósításához.

– Mit szeretsz különösen benne, milyen pluszt ad az életedhez? Mik a terveid vele a továbbiakban?

Szeretek bíbelődni, aprólékosan dolgozni. Jól esik néha elvonulni az asztalomhoz és alkotni. Megnyugtat, elvonja a negatív gondolataimat és kikapcsol.

Világraszóló terveim nincsenek vele. Magamnak és a barátaimnak alkotok, illetve ha valaki megkér, akkor elkészítek a számára egy-egy díszt.

Egy nagy projectem van tervben: ha egyszer visszamehetünk az irodába, akkor ott az asztalomra szeretnék egy világító fát felállítani, amit időszakosan „átöltöztetek” más-más kanzashi díszekbe. Kora tavasz: sakura (cseresznyefavirág), április-június fuji (lilaakác), július-augusztus ajisai (hortenzia), ősszel momiji (japán-juhar levélbe) és télen pedig hópehely kanzashikkal szeretném beborítani.

– Van hobbyd? Mivel szeretsz még foglalkozni?

Ha az időm engedi, akkor a regényemen dolgozok, ami egyszerre romantikus és útikönyv jellegű. Az alapja a 2019-es japán utam persze az eredeti személyek kilétének és hátterének megváltoztatásával és extra, néha pikáns csavarokkal fűszerezve igyekszem bemutatni az ott eltöltött időt. Tervezem majd saját rajzokkal is illusztrálni. Smoking Friends – Cigipajtik a címe.

A képek Benkőné Majzik Barbara tulajdonát képezik, és az Ő engedélyéven osztom meg az oldalon. Amit ezúton is nagyon szépen köszönök!

Végh Julianna szívét is elrabolta a Kanzashi technika. Ma már aktívan készíti is vele a szépséges dolgokat. Múltkoriban egy interjú készült vele a Delta Hetilapnál, ahol mesélt erről a hobbijáról. Én is szerettem volna interjút készíteni vele mindenképp. Érdekelt, hogyan talált rá erre a japán technikára, miért választotta ezt. Fogadjátok sok szeretettel a vele készült interjúm.

– Kedves Julianna mivel foglalkozol és hogyan találtál rá a Kanzashira?

Végh Julianna vagyok. 5 éve mentem nyugdíjba, előtte 33 évig dolgoztam a helyi óvodában, takarítónőként. Az interneten láttam meg a gyönyörű szalagvirág csokrokat. Így találtam rá a Kanzashi technikára és a te oldaladra, ami nagyon megragadott elsőre is. Érdeklődni kezdtem, hogyan tanulhatnám meg jómagam is. Végül kétszer is sikerült Győrben részt vennem a foglalkozásodon, amin nagyon sok apró ötletet mutattál meg nekünk. Végérvényesen megtetszett. Azóta követem az oldalad is aktívan.

– Nehéz volt megtanulni?

A videóid és a foglalkozások is nagyon sokat segítenek. Alig várom, hogy valami új video jelenjen meg, kerüljön fel ismét. Még úgy érzem, sok tanulni valóm van.

– Mit szeretsz ebben a technikában annyira?

A szépsége, hogy kis szalagkockákból szinte csodákat lehet varázsolni. Néha alig tudom kivárni türelemmel, hogy legyen időm leülni a kis munkaasztalomhoz.

– Van nehézsége is azért?

Nagy nehézségnek nem nevezném, de a pontosság az első, ami eszembe jut. Na és persze a szalag mellett néha az ujjaim is odaégetem.

– Miket készítesz a szalagokból főként?

Ezzel a technikával főleg ékszereket készítek. Főként nyakláncot vagy teljes szettet, nyakláncot, karkötőt, fülbevalót egyben. Viszont készítettem már csokrot is menyasszonynak és hozzá való nyakéket, karkötőt, egyforma színekkel, mintával.

Karácsonyra, névnapra, szülinapra is többnyire ilyen ajándékot kapnak a rokonok, ismerősök.

Most épp a karácsonyi díszek a menők, azokat készítgetem leginkább a napokban, hetekben.

– Azon kívül, hogy ilyen szeretettel, nagy örömmel készíted a Kanzashi díszeket, ékszereket, vannak további terveid vele?

Mindenképp. Már bejelentkeztem hozzád az ékszerkészítő tanfolyamra is. Az a következő cél!

2020 őszén egy nagyszerű fotózás zajlott, melyen az én hajdíszeimet is felhasználták. Ez nagy öröm volt számomra, mert így hiteles formában is bemutatkozhattak a kanzahsi díszeim, a stáb segítségével. A fotózás szervezői nagyon odaadóak, és aki eljutott a helyszínre igazi családias légkörben érezhette magát. Még egy mini vásárral is kedveskedtek az oda látogatók számára.

Köszönjük ez úton is a szervezést:
HaNa csapata: Édességek és nassolnivalók boltja, Japánból!
JapánCuccok: japán ruhákkal és kultúrával foglalkozó oldal
Masaka Club: japán nyelviskola Budapesten

Fotós: Dr. Rontó Attila Photography  A fotózáson készült képeket is it tudjátok megnézni.

Úgy gondoltam, megkérdezem a fotózás nyertesét Kittit, hogy milyen érzés volt viselni a ruhát, hajdíszt és mi fűzi őt a japán kultúrához. Fogadjátok sok szeretettel!

– Mesélnél a yukata fotózásról? Milyen volt? Hogyan érezted magad?

A yukata fotózást nagyon élveztem, mindig is fel szerettem volna próbálni egy ilyen ruhát és tényleg fantasztikus élmény volt. Mindenki nagyon kedves volt és az egész fotózás nagyon jó hangulatban zajlott. Gyönyörű yukaták közül lehetett választani és a smink és a frizura is tökéletesre sikerült. Dr Ronto Attila profi fotós, csodálatos képeket készített. A nyári és az őszi fotózásra is jelentkeztem, és mindkettő nagyon jól sikerült.

– Milyen volt ebbe a különleges ruhába és a kiegészítőkbe bújni?

Az őszi fotózáson alkalmam nyílt arra, hogy viseljek egy gyönyörű Buzdor Kanzashi hajdíszt. Azonnal megtetszettek, nagyon szép aprólékos kidolgozású kézzel készített munkák. Nagyon boldog vagyok, hogy megnyertem a versenyt és enyém lehetett az egyik ilyen csodás hajdísz. A cseresznye virágosat választottam, mert az emlékeztet a legjobban az általam kedvelt animék világára.

– Tervezel még hasonló hangulatú fotózást?

Mindenképp tervezem, hogy részt veszek még ilyen hangulatú fotózáson. Annyi szép yukata közül lehet még választani, és legszívesebben felpróbálnám mindet. Legközelebb a cseresznye virágos Buzdor kanzashimat fogom viselni. Már alig várom. A japán kultúra, hangulat mindig is a kedvencem lesz. Örülök, hogy részem lehetett ebben az élményben és mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy kicsit elszakadni a mindennapoktól.

A képek Nagyné Jakab Kitti tulajdonát képezik, és az Ő engedélyéven osztom meg az oldalon. Amit ezúton is nagyon szépen köszönök!