Ebben az időszakban számos hagyomány előtérbe kerül és sok olyan szimbolikus jelentéssel bíró tárgy, étel van, amely mélyen a japán kultúrában gyökerezik. Ne lepődjünk meg ezért, ha ezek a szokások és hagyományok a kanzashik világába is begyűrűztek. Az Újévi templom látogatásnál például vannak, akik kimonót öltenek magukra, amihez a szezon kanzashi hajdíszei közül válogatnak.
Nálunk Magyarországon télen mindenki magára ölti meleg ruháját és csizmáját, hosszú téli kabátot és sapkát vesz fel. A lakások meleg, meghitt hangulatában üldögélve egyre gyakrabban láthatunk bejegyzéseket a közösségi médiában almás pite receptekről, forró, gőzölgő teát ábrázoló, télies hangulatot sugalló képekről. A karácsonyi fotók és a havas tájak is kedvelt téma források ebben az időszakban, az ünnepek is ehhez csatlakoznak: karácsonyi családi együttlét, majd szilveszteri buli a barátokkal. Ezután pedig mint ha kicsit elcsendesedne minden és legközelebb a tavasz közeledte, a farsangi időszak és az éledező természet mozgatja meg a szürke hétköznapokat. Még hosszan sorolhatnánk, hogy nálunk ezekben az időszakokban milyen impulzusok érhetnek minket, de talán nem tévedek azzal, ha azt mondom, hogy a karácsonyi időszak után a bezárkózás, várakozás a melegebb időkre és a tavasszal éledő természetre uralja a napokat. Nem véletlenül indul így ez a bejegyzés, kicsit az a célom, hogy egy kontrasztot mutassak hazánk és Japán téllel, a téli mindennapokkal kapcsolatos események körül.
Az elején fontos leszögezni, hogy Magyarország egy szélességi övön van Hokkaidoval, Japán legészakibb részével, mivel azonban egy keskeny, hosszan elnyúló szigetről beszélünk, több éghajlati övezet jellegzetességei is megtalálhatók rajta. Nem kifejezetten hideg ország, hiszen az átlag téli hőmérséklet 5-10 fok körül mozog, azonban van néhány éles ellentét a két ország tele között. Előszőr is az, hogy a tenger közelsége eredményeként gyakran hatalmas hóesések vannak, ezért nem ismeretlen az sem, hogy egyes megyék teljesen a hó uralma alá kerülnek. Az ország közepén húzódó Japán Alpok szintén a havas télnek kedvez. Persze a nagyobb városokban ezt az ember szinte észre sem veszi. Ami Japánban inkább kellemetlenség, hogy hiába az egyik legfejlettebb ország a világon, nincs kiépített központi fűtés hálózata. A házak és az ablakok szigetelése nem jellemző, így télen elég hideg van egy-egy házban, apartmanban. Leginkább a légkondicionálót használják, valamint a kotatsu elnevezésű készüléket. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy asztal lapjának aljára egy hűsugárzó van illesztve és az asztal maga egy nagy takaróval van körbe véve, hogy az a meleget az asztal alatt tartsa. A családok szinte ez alatt a kotastu alatt élik esténként az életüket. A diákok téli egyenruhája szinte alig tér el a nyári egyenruhától, ezért van az, hogy hosszú zoknis, mini szoknyás iskolás lányokat láthatunk sétálni a suliba vagy haza felé. Harisnyát nem vehetnek a szoknya alá, ezért ne lepődjünk meg, ha a bevásárló központokban színes, plüss kisnadrág kínálatba botlunk, úton út félen, hogy legyen valami, ami alul melegen tartja őket.
A japán hagyományos öltözet, a kimonó mivel selyemből készül és van alatta egy alsó fehér ruha is, valamivel melegebb. De harisnyát például a kimonót viselők sem hordanak, az egyetlen lábbeli a fehér zokni és a tabi, és a geta, a papucs jellegű lábbeli. Persze a viselet az üzleti életben réteges és a nyugati kultúra öltözködési szokásait követi, azonban a kanzashi hajviselet szempontjából most inkább a hagyományos japán viseletet helyezzük a fókuszba.
Míg mi ahogy korábban említettem, inkább begubózunk télen az otthon melegébe, addig Japánban mint ha látszólag semmi sem változna. Az iskolás lányok ugyanúgy mini szoknyában járnak a suliba, az ünnepek alkalmával pedig szintén szívesen öltik magukra a szebbnél szebb kimonókat, a japán papucsot a fehér zoknival, télvíz idején is. Erre az időszakra akad hagyományos viseletet igénylő ünnep, nem is egy! Japánban nem úgy ünneplik a Karácsonyt, mint nálunk, az inkább a szerelmes párok ünnepe és kereken egy napig tart. Jóval nagyobb hangsúly helyeződik december végén az Oshōgatsu-ra, vagyis a japán szilveszterre és az újévre. Ebben az időszakban számos hagyomány előtérbe kerül és sok olyan szimbolikus jelentéssel bíró tárgy, étel van, amely mélyen a japán kultúrában gyökerezik. Ne lepődjünk meg ezért, ha ezek a szokások és hagyományok a kanzashik világába is begyűrűztek. Az Újévi templom látogatásnál például vannak, akik kimonót öltenek magukra, amihez a szezon kanzashi hajdíszei közül válogatnak. Már előtte is, november 15.-én a Shichi-go-san elnevezésű ünnep alkalmával is előtérbe kerülnek a színes hajdíszek, amikor is a hét-öt-három éves gyermekeket ünneplik. Ilyenkor a kislányok szinte a maikok másai, szebbnél szebb kimonót viselnek, dekoratív kanzashi hajdíszekkel és kiegészítőkkel. A piros, zöld, fehér, arany a leginkább jellemző színek az Újév környékén, hiszen ezek a boldogságot jelképezik. A tavasz színei is egyre inkább előtérbe kerülnek, minél inkább közeledünk hozzá, így a halvány rózsaszín, a rózsaszín más árnyalatai és a sárga kerülnek fókuszba. Ennek az időszaknak másik kedvelt ünnepe a Seijin no hi (magyarul ejtsd: szeidzsin no hi), a felnőtté válás ünnepe. Mindig január második hétfőjén ünneplik azokat a fiatalokat, akik abban az évben töltik be 20. életévüket. Ekkortól válnak nagykorúvá és kezd el egyre inkább nagyobb felelősségük lenni a társadalom felé. Ez az ünnep ennek az átállását hívatott megkönnyíteni. Persze a gyönyörű kimonok és a szemet csalogató hajdíszek most sem hiányozhatnak. A fiatal lányok képeit nézve kicsit az az érzése az embernek, hogy a különleges furisode-ban (furiszode, hosszú ujjú kimono), a hozzá illő hajdíszekkel, prémes galléros kiegészítővel szinte kivirágoznak a téli hideg ellenére is, hívogatva a tavaszt.
Tehát ahogy látjuk, Japánban a tél is tartogat számos különleges ünnepet és alkalmat arra, hogy kedvenc kanzashi díszünket magunkra ölthessük. Japánban ezeken az alkalmakon a hölgyek nem elrejtőznek a meleg sapka és kabát alá, hanem megmutatják magukat és az időszak szimbolikus díszeit a viseletükön megjelenítve ünneplik meg azokat. Ezért ne gondoljuk, azt, hogy ezen szépségek viselete kizárólag a maiko vagy gésák kiváltsága! Persze visszafogottabban, de bátran mondhatjuk, hogy mindenki szekrényében megtalálható egy-egy különleges darab.
Na de melyek a jellmező kanzasik télen?
Rizsszárak rizsszemekkel– az őszi termés és a jővő évi gazdag aratásért
Fenyő és a bambusz– állhatatosságért és az kitartásért
Krizantém– a Japán császári család jelképe
Shotake szilva– az Újév első virága
Daru– a hosszú életért
Szilva (ume) – a tavasz beköszöntét jelzi
Ezüst pillangók szintén a tavasz közeledtére utalnak
Répce – nagyon kedvelt kanzashi típus, az apró sárga virágok igazán látványos kompozíciót adnak, ahogy alácsüngve ékesítik a hajat.
Nárcisz – a téli évszak melegre fordulását, a hideg enyhülését szimbolizálja.
Pünkösdi rózsa– A lenyűgöző, virágzó bazsarózsa és a pünkösdi rózsa szintén egy kedvelt virág a kanzashi hajdíszeknél, nemességet, gazdagságot és őszinteséget szimbolizál.
Köszönet
Köszönöm a cikket Kertész Alexandrának, aki felkérésemre állította össze ezt a bejegyzést. Külön kérésem volt, hogy eredeti japán oldalakról találjuk meg a pontos információkat és nem másod, vagy harmad fordításból. És ez maximálisan teljesült.
Alexandra az Omiyage World japán webáruház tulajdonosa és szerény személyem mentora ebben a különleges és misztikus kultúrában.
Köszönöm a több éves közös munkát! Még biztos olvashatunk tőle érdekességeket ebben a témában. Addig is további japán érdekességekről, szokásokról olvashattok az Omiyage World / I love Japán blog odalán.
