Kedves Olvasó! Szeretettel hozom riport sorozatom következő vendégét. Számos kézműves technika képviselője, több évtizedes gyakorlattal rendelkező, csodás alkotó, akit a kanzashi technika által ismerhettem meg. Fogadjátok szeretettel Kriston-Bordi Zsuzsanna kanzashi alkotóval készült riportunkat!

Mesélnél kicsit magadról? Mivel foglalkozol, hol élsz? Mit lehet tudni rólad?

Pályaelhagyó pedagógus vagyok, aki úgy távolodott el a szakmájától, hogy még szorosabbra fűzte vele a kapcsolatot. Egy tankönyvkiadónál dolgozom, az elmúlt évtized során tankönyveket írtam, részt vettem digitális tananyagok fejlesztésében, azok megismertetésében, terjesztésében – ezzel támogatom máig az oktatás mindennapjait.

Egy vidéki kisvárosban élek, gyönyörű kerttel, kutyákkal, macskákkal és persze a szeretteimmel körülvéve.

Mit jelent számodra a kreativitás, alkotás?

A kreativitás nekem tudással, nyitottsággal és szépérzékkel együtt járó örömforrás. Számomra ez kikapcsolódás, megoldáskeresés, megvalósítás. Öröm a tanulás folyamata, öröm az eredmény. Csak örömből alkotok, nincs sorozatgyártás, tucatalkotás.

Csodás kanzashikat készítesz, melyet ötvöztél egy különleges technikával is. Hol tanultad és mikor? Honnan szoktál tanulni, fejlődni, inspirálódni?

Évek óta készítettem már kanzashi technikával apróságokat ismerősöknek, barátoknak. Egyet-egyet megosztottam, megmutattam másoknak is, de nem volt cél, hogy ezzel nyilvánosság elé lépjek, inkább a magam öröme. Próbálgattam, variáltam, valami egyedit kerestem, ami én vagyok, ami az én fejemből pattan ki, az én kezem valósítatja meg.

A hagyományos kanzashi motívumokat gyöngy- és kristálydíszek közé illesztettem, így készültek az első hajdíszek, ékszerek. Kipróbáltam, meddig lehet elmenni, mihez illenek a hagyományos kanzashi alapmotívumok, mennyi gyönggyel mutat még jól, mikor válik össze nem illővé.

Nagyon sokat gyakoroltam évekig. Sok drótot, gyöngyöt, selymet felhasználtam, megpróbáltam megvalósítani az elképzeléseimet. Aztán szétszedtem és újra elkészítettem, aztán újra és megint, egy-egy motívumot akár több tucatnyiszor, amíg azt nem mondhattam rá, hogy most jó.

A legjobb ötletek éjszaka születnek, mintha megálmodnám azokat. Reggel lerajzolom, azután amint lehet, megvalósítom. Persze az álmok nem ritkán valóban csak álmok, és túlmutatnak a lehetőségeken, de mindig nagy öröm, ha egy különlegességet sikerül elkészíteni.

Szeretem az internet kínálta lehetőségeket, nézegetni a hajdíszeket, más alkotók munkáit. Ezeket főleg technikai szempontból figyelem, a megvalósítás módját látom elsősorban. Természetesen, ami szép, az szép, és elismerésre méltó, bárki alkotta Japántól Kanadáig, de soha nem másolok le mások által elkészített munkát, azért, mert az jól néz ki…  Ez olyankor bír nagy jelentőséggel, amikor valaki egy a világhálóról letöltött fényképpel keres meg, hogy „pont ilyet szeretne”. Ezeket a kéréseket mindig elutasítom, hiszen ezek az alkotások ugyanúgy alkotóhoz kapcsolódnak, mint egy festmény vagy bármi más mű. Az első próbálozások óta minden munkámat dokumentálom, megvannak a rajzos tervek, a fázisok fotói, és persze az eredmény megörökítése.

Kanzashi termékeid kinek készíted elsősorban? Ki a célközönséged?

A hajdíszek és különösen az esküvői hajdíszek felé a fodrászom vezetett – aki ismerte a munkáimat -, a roppant egyszerű „miért nem készítesz ilyet is?” kérdéssel. Miért is ne?! Alaposan utána jártam, körülnéztem a képmegosztásokban, aztán magam elképzelése szerint készítettem az első menyasszonyi díszt. Amikor már úgy éreztem, megérett a dolog a bemutatkozásra, a családom bátorítására egy FB oldalt hoztam létre, egyedi díszek tervezését és készítését kínálva.

Azzal a céllal kezdtem ehhez, hogy a menyasszonyok életük legszebb napján a gyakran kisebb vagyont érő, káprázatos ruhájukban, a csodás frizurájukhoz ne ázsiai boltokban vásárolt vagy onnan rendelt tucatárut viseljenek a hajukban. Az elképzeléseik szerinti, a ruhához és a frizurához illő díszeket tervezek és készítek lassan két éve, – eddig kudarcok nélkül.

Őszintén szólva, a célközönség szempontjából ez nem túl könnyű vállalkozás. Aki ma menyasszony, holnap esküvője van, ő csak ma vevő nálam, holnap – jellemzően – ő már nem vásárol újra. Látom, hogy sokan még egy ideig követik az oldalt vagy ajánlják a munkáimat ismerőseiknek, de bármennyire remekül sikerült egy megrendelő hajdísze, a kapcsolatunk mégis csak egy alkalomra szólt. Sok örömet jelent és hihetetlenül jó érzés, ha valaki elmondja nekem, hogy mint réges-régen, ő is megőrzi, elteszi a díszét a családi ereklyék közé, emlékül. Persze vannak örömteli kivételek, mint amikor valaki koszorúslányként keresett meg először, és egy évvel később menyasszonyként sem fordult máshoz.

Mik a terveid a jövőre nézve? Marad egy jó kis hobby vagy több ez annál?

Kicsiny vállalkozásunkban minden darab minden munkafázisa hozzám kapcsolódik a rendelés felvételétől a készítésen át a szállítás megszervezéséig, ezért értelemszerű, hogy vállalásaimnak a nap korlátos óraszáma és az emberi teljesítőképesség szab határt. Nem lennék elégedettebb, ha sokkal több megrendelés érkezne, de nem tudnék kellő időt és energiát fordítani egy-egy dísz vagy ékszer megtervezésére, megformálására.

Számomra a díszek készítése élvezet, kibontakozási lehetőség, alkotás. Örömet jelent, hogy megvalósítom valakinek az álmát, és a tárgy révén részese lehetek élete legszebb napjának. Mindig örömmel várom a visszajelzéseket és a beszámolókat, a fotókat a nagy napról. A legmeghatóbb, amikor a szombati esküvők után éjszaka már jelez a telefon, érkezik a fotó a díszről az ünnepben. Úgy gondolom, hogy a számomra valójában ismeretlen menyasszony, aki mielőtt pihenni tér, nekem küld képet, azt bizonyítja, hogy ez neki fontos. És nekem is…

A képek Kriston-Bordi Zsuzsanna tulajdonát képezik, és az Ő engedélyével osztom meg az oldalon. Amit ezúton is nagyon szépen köszönök!

Ispiláng az Instagramon