Riport sorozat 6. rész – Hegyi-Deák Katalin
Amikor körülvesznek a szalagok, csendes elmélyülésben van részem. Olyan, mint a meditáció. Kikapcsol. Engedem, hogy vezessen a képzeletem, a kezem.
Kedves Olvasó! Szeretettel hozom riport sorozatom következő vendégét. A kanzashi technika egyik különleges részével foglalkozik leginkább, az ékszerek készítésével. Csodás alkotásai már pár évvel ezelőtt is szemet gyönyörködtetőek voltak, és most elhoztam nektek a készítővel történt beszélgetésünket. Fogadjátok szeretettel Hegyi-Deák Katalin kanzashi alkotóval készült riportunkat!
Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet és gratulálok a sok-sok gyönyörű és egyedi alkotásodhoz, a televízióban való szereplésedhez. Köszönöm, hogy megosztod velünk a kanzashi életutad, hogy ejtett rabul ez a különleges japán technika.
Köszönöm szépen! Egyben köszönöm a megkeresésed is és bár nem volt személyes kapcsoltunk eddig egymással, én is figyelemmel kísérem a Te munkásságod. Csodálatosan dolgozol, példaértékű a kitartásod, az optimizmus, amit közvetítesz.
Mesélnél nekünk először magadról egy kicsit? Mivel foglalkozol, hol élsz, van-e más munkád? Hogy egy kicsit közelebbről megismerjünk?
A férjemmel Dunakeszin élünk. Igen, van más munkám, a kézművesség egyelőre hobbiként van jelen az életemben. A Családbarát Magyarország Központban dolgozom teljes munkaidőben, így sajnos nem tudok annyi időt és energiát fordítani a hobbimra, mint szeretnék.
Hogy és mikor találkoztál először a kanzashi technikával?
Az első meghatározó élmény a neten való keresgélés közben ért, de nem is a kanzashi technikát illetően, hanem a harisnyavirágokat illetően. Elbűvöltek, elvarázsoltak a színek, a drót és a harisnya kreatív együttműködése! Később, az esküvőnkre készülődéskor találtam rá egy olyan, mindössze néhány perces videóra, amely szalagokból hajtogatott virágmotívumok elkészítését mutatta be. (Csak később tudtam meg, hogy ez kanzashi.) Innentől kezdve behálózott, nem tudtam elengedni, egyre többet és többet akartam tudni, hajtogattam, gyakoroltam, hol kevesebb, hol több sikerrel.
Hol és hogyan képezted magad korábban? Vagy akár most is fejleszted a technikádat?
Gyerekkoromban nagyon sokat origamiztam, versenyt hajtogattam önmagammal. Az volt a célom, hogy minél kisebb méretekben tudjak valamit meghajtogatni. A szalag csak hat éve lépett be az életembe. A technikámat ma is fejlesztem, különösen figyelek az illesztésekre, a ragasztások tisztázására és nem tudok letenni a minél kisebb méretben való hajtogatásról sem. Igazi, nagy kihívásnak még mindig azt érzem, ha a kisebb méretű motívumok hajszálpontos illesztésűek és nincs rajtuk ragasztófolt. Nagyon szeretem megismerni a textíliák textúráját, adott helyzetben hogy viselik a hajtogatást, érdemes lenne-e valamelyik ékszerbe beledolgozni.
Van-e más kézműves technika, vagy alkotási tevékenység, aminek szívesen átadod magad?
Most kezdtem el autodidakta módon tanulni a szalaghímzést és szívesen alkalmazom a zsinórral készült díszítési technikát is. Mindkettőt szeretném annál magasabb szintre emelni, mint amilyen szinten most még vagyok.
Mi inspirál, mi motivál az alkotások megvalósításához?
Engem az alkotás öröme inspirál leginkább, az, hogy létrehozok valami olyat, ami eddig nem volt és vélhetően nem is lesz. A kézműves munkának abban van a legnagyobb szépsége, az adja a legnagyobb inspirációt, hogy egyetlen van belőle az egész világon. Különleges érzés ezzel a tudattal alkotni. Amikor körülvesznek a szalagok, csendes, elmélyülésben van részem. Olyan, mint a meditáció. Kikapcsol, engedem, hogy vezessen a képzeletem, a kezem.
A kanzashi elég sokrétű, ha az ember egy kicsit beleássa magát. Sokféle stílus van, és még több alkotási lehetőség. Kicsit összemosódni látszik a szalagvirág technikával. Te melyiket részesíted előnyben. Melyik a jellemzőbb a te munkáidra? És miért?
Valóban sokrétű, én magam sem tudtam elég hosszú ideig különbséget tenni, mi több, nem is foglalkoztatott a történeti háttér. Egyszerűen csak elkészítettem, ami eszembe jutott. Az első meghatározó munkám – anyukámnak készítettem évekkel ezelőtt anyák napjára – harisnyavirágokból és kanzashi virágokból alkotott kis csokor, amit ma már nagyon másképp készítenék el. Ha ránézek, mosolyognom kell az akkori ügyetlen elszántságomon. Szívesen készítek szalagvirágokat, de a kanzashi az, ami a szívemhez közelebb áll. Imádom az aprólékosságát és mivel az idők folyamán megismertem valamennyit a kialakulásának folyamatából, sokkal értőbben nyúlok az anyagokhoz. Minél több ismerettel rendelkezem, annál biztosabb vagyok benne, hogy még mennyi mindent nem tudok!
Hogy jött az életedbe a TV-s szereplés? Milyen érzés volt ott beszélni, képviselni ezt a technikát és a saját vállalkozásod?
Húsvét előtt a munkahelyemen olyan munkatársat keresett az újságíró csapatunk egy ünnepi cikk megírásához, aki ismer valamilyen tojásdíszítő technikát. Ekkor eszébe jutott a kolléganőmnek, hogy nekem milyen szép nyakéket látott egyszer a nyakamban, milyen jót beszélgettünk és mennyire lenyűgözte, hogy saját magam készítettem. Így azt gondolta, hogy ha valaki ékszekereket tud készíteni, az biztosan ismer valamilyen tojásdíszítő technikát is. Megkeresett és persze a tojásdíszítő technikán kívül kitértünk az egyéb munkáimra is. Ebből a beszélgetésből lett egy újabb beszélgetés, egy komolyabb, mélyebb cikk a csalad.hu online magazinban, amelyet „Szalagba álmodott világ” címmel közöltek le. Már ezt is hatalmas kitüntetésnek éreztem, de ami ezután jött, azt a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna! Néhány nappal a cikk megjelenését követően ugyanis a Duna Televízió Almárium című műsorából kerestek meg azzal, hogy elfogadnék-e egy meghívást a műsorba, ugyanis olvasták a cikket, ami nagyon tetszett nekik. Eleinte el sem hittem, hogy ez velem történik! Óriási élmény volt részese lenni ennek a műsornak.
Azt is mondhatnám, hogy a véletlenek sorozata sodort a televíziós felvételig, de egy nagyon kedves barátom most azonnal figyelmeztetne, hogy „Véletlenek márpedig nincsenek!”. Egyébként én is hiszek abban, hogy semmi sem véletlen, ami velünk történik.
Megnézem a riportot
Katalin teljes riportja itt tekinthető meg.
A Duna Tv, Almárium című 2022. 05. 10-én készült műsorában körülöbelül a 30. perctől látható.
A jövőbeni terveidről is mesélsz nekünk egy kicsit? Természetesen, csak ami publikus!
Főállásban dolgozom, napi két órát utazom, így el lehet képzelni, hogy mennyire kevés időm marad a kézművességre, de nagyon szeretnék nyitni a világ felé. Első lépésként létre hozok egy honlapot, ahol a fő hangsúlyt az ékszerek kapják, de helye lesz a csokroknak és egyéb szépségeknek is. Ebből adódóan nyilvánvaló az is, hogy a vállalkozói létet, a termékeim árusítását még csak ezt követően fogom elkezdeni. Most érzem úgy, hogy kész vagyok rá, bár nagyon izgulok, hiszen egész eddigi életemben alkalmazott voltam.
Üzensz valamit az olvasóknak, a kanzashi készítőknek, vagy akik csak most fognának hozzá az első szirmok hajtásához?
Az üzenetem akár kezdők, akár haladók számára Ibn Khaldún gondolata, amellyel szerintem mindent elmondok. Ez pedig így szól: „A tudás kincs, de a gyakorlás hozzá a kulcs.” A gyakorlás mellett épp oly fontos a lélek. Hiszem, hogy tiszta lélekből csakis csodák születhetnek.
Hol találnak meg téged az érdeklődők? Hol tudnak elérni, ha szeretnének tőled kérdezni, rendelni?
Ez az egyetlen kérdés, melynek a megválaszolására egy kis időt kérek még, de azt meg tudom ígérni máris neked, hogy az elsők között leszel, akit értesíteni fogok.
Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és nagyon örülök, hogy közelebbről is megismerhettünk! Sok sikert kívánok a jövőben álmaid eléréséhez! És rengeteg csodás alkotással teli pillanatokat!
Részemről a megtiszteltetés! Köszönöm szépen én is minden jót kívánok neked és minden kedves olvasónak!
A képek Hegyi-Deák Katalin tulajdonát képezik, és az Ő engedélyével osztom meg az oldalon. Amit ezúton is nagyon szépen köszönök!
Legutóbbi hozzászólások