2020 őszén egy nagyszerű fotózás zajlott, melyen az én hajdíszeimet is felhasználták. Ez nagy öröm volt számomra, mert így hiteles formában is bemutatkozhattak a kanzahsi díszeim, a stáb segítségével. A fotózás szervezői nagyon odaadóak, és aki eljutott a helyszínre igazi családias légkörben érezhette magát. Még egy mini vásárral is kedveskedtek az oda látogatók számára.

Köszönjük ez úton is a szervezést:
HaNa csapata: Édességek és nassolnivalók boltja, Japánból!
JapánCuccok: japán ruhákkal és kultúrával foglalkozó oldal
Masaka Club: japán nyelviskola Budapesten

Fotós: Dr. Rontó Attila Photography  A fotózáson készült képeket is it tudjátok megnézni.

Úgy gondoltam, megkérdezem Barbarát, aki a fotózás második helyezettje lett, hogy milyen érzés volt viselni a ruhát, hajdíszt és mi fűzi őt a japán kultúrához. Fogadjátok sok szeretettel!

– Hogy kerültél közel Japánhoz? Honnan az érdekelődés? Milyen szálon kapcsolódsz hozzá?

Mint sokan mások a korosztályomból én is a Kölyökklub és a német adók anime sorozatain nevelkedtem. A középiskola kezdetén eleinte autodidakta módon, majd családi támogatással nyelviskolában is elkezdtem japánul tanulni, amit hullámzóan, de 6 éven át folytattam. Párszor részt vettem az Anime-Con-ok Cosplay versenyein is, de sosem váltam vérbeli otakuvá.

Végül az életnek is más tervei lettek a számomra és hosszú évekre parkoló pályára kellett tennem az aktív japán tanulást. Közben megváltoztak irányultságaim, tanulmányaim, munkáim is, de a szívemben továbbra is szorosan kötődtem Japánhoz. Még ha a nyelvtudásomat nem is, de a távol-keleti országhoz köthető kulturális ismereteimet sikerült tovább bővítenem: sokat olvastam a történelemről, társadalomról, etikai és művészeti irányzatokról, szertartásokról. Filmeket néztem és néha becsúszott egy-egy anime sorozat is.

Eltelt 10 év és sosem gondoltam volna, hogy a karma egyszer visszahoz nekem mindent, amiről úgy hittem, hogy végleg lemondtam. Életem legnagyobb álma volt, hogy egy nap eljutok Japánba és elkezdem bejárni minden szegletét, de azt sosem gondoltam volna, hogy egy családot is kapok.

2019-ben érkezett el ez a pillanat az életemben; amikor is 2,5 hétre Kyushu szigetére, Fukuokába utazhattam, mivel Öcsém egy japán lányt választott élete párjául és az ő esküvőjükre voltam hivatalos. A leendő apósék nem beszéltek angolul, így elkelt a segítségem. Életem legfelemelőbb időszaka volt ez; a helyiek szemével látva utazhattam be Japán legdélebbi nagy szigetét. Olyan földrajzi és kulturális értékeket láttam és tapasztaltam, amit az átlag turisták nem. Például, betekinthettem egy nagycsalád belső mindennapjaiba és valóban úgy kezeltek, mint egy családtagot. Aktív vulkánokat mászhattam (vulkanológia a másik nagy szerelmem) és díszkimonót viselhettem, egy tradicionális esküvőn. Ez felért nekem egy totális lelki megújulással és egy gyökeres nézőpontváltással. Újraértékeltem magam. A legnagyobb önbizalmat a váltásra pedig az adta nekem, hogy képes voltam úgy megszólalni japánul, mintha nem is maradt volna ki 10 év.

Miután hazajöttem hátat is fordítottam a fuvarozásnak és megújult lendülettel és hosszú távú tervekkel csatlakoztam egy több, mint 110 éves múltra tekintő japán turisztikai vállalathoz. Végre azt tehetem, amit szeretek és élvezem a munkám.

– Kanzashi készítéssel is foglalkozol? Hol tanultad?

Igen, de csak hobbi szinten művelem. Sajnos a Koronavírus derékba törte a turizmust és már több, mint egy éve home office-ban dolgozunk. Nem szerettem volna belefásulni a bezártságba, de kisgyerekes anyukaként nem tudtam kellő odafigyeléssel és minőségi mélységben elmerülni az írásban és rajzolásban, így kellett egy hobbi, amit ha kell, le tudok tenni.

Saját ruháimhoz passzoló hajdíszeket, vagy barátok kéréseit próbálom megvalósítani. Youtube volt a nagy barátom ahol számos DIY videót lehet találni, és az alapokat Adrienn csatornájáról tanultam meg. Emellett bekövettem a közösségi médiában számos japán kanzashi művészt, akik közzéteszik a munkáikat. Inspirációt adnak hagyományos és bonyolultabb kompozíciók megvalósításához.

– Mit szeretsz különösen benne, milyen pluszt ad az életedhez? Mik a terveid vele a továbbiakban?

Szeretek bíbelődni, aprólékosan dolgozni. Jól esik néha elvonulni az asztalomhoz és alkotni. Megnyugtat, elvonja a negatív gondolataimat és kikapcsol.

Világraszóló terveim nincsenek vele. Magamnak és a barátaimnak alkotok, illetve ha valaki megkér, akkor elkészítek a számára egy-egy díszt.

Egy nagy projectem van tervben: ha egyszer visszamehetünk az irodába, akkor ott az asztalomra szeretnék egy világító fát felállítani, amit időszakosan „átöltöztetek” más-más kanzashi díszekbe. Kora tavasz: sakura (cseresznyefavirág), április-június fuji (lilaakác), július-augusztus ajisai (hortenzia), ősszel momiji (japán-juhar levélbe) és télen pedig hópehely kanzashikkal szeretném beborítani.

– Van hobbyd? Mivel szeretsz még foglalkozni?

Ha az időm engedi, akkor a regényemen dolgozok, ami egyszerre romantikus és útikönyv jellegű. Az alapja a 2019-es japán utam persze az eredeti személyek kilétének és hátterének megváltoztatásával és extra, néha pikáns csavarokkal fűszerezve igyekszem bemutatni az ott eltöltött időt. Tervezem majd saját rajzokkal is illusztrálni. Smoking Friends – Cigipajtik a címe.

A képek Benkőné Majzik Barbara tulajdonát képezik, és az Ő engedélyéven osztom meg az oldalon. Amit ezúton is nagyon szépen köszönök!